
Mik a buddhizmus alapvetõ pontjai?
Négy alapvetõ gondolat ad maradandó értelmet az életünknek. Az elsõ az, hogy értékeljük azt a nagyon ritka és csodálatos lehetõségünket, hogy találkozhatunk a megvilágosodott tanításokkal, képesek vagyunk használni õket, és tanulni belõlük. Minden lény boldog akar lenni és el akarja kerülni a szenvedést. Még a legkisebb hangya is messzire igyekszik mászni, hogy elkerülje a halált, és az emberek mindent megtesznek azért, hogy jól érezzék magukat. Tehát találkozásunk a maradandó boldogságot hozó tanításokkal rendkívül fontos
Ezután megértjük, hogy nem mindig áll majd rendelkezésünkre ez a lehetõség. Bármi, ami megszületett, meg fog halni, bármi, amit összeraktak, szét fog esni, és bármi, ami megjelent, el fog tunni. Az idõnk korlátozott. Az egészen bizonyos, hogy életünk véget fog érni, csak azt nem tudjuk, mikor. Tehát annak felismerése, hogy most megvan ez a lehetõségünk, és a tényleges szándék, hogy ezt ki is használjuk, szintén felbecsülhetetlenül értékes.
A harmadik dolog, amit megértünk, az az, hogy a világ okok és okozatok összefüggése, és jelenlegi tetteink, szavaink és gondolataink válnak majdani jövõnkké. Akár tudatában vagyunk, akár nem, minden, amit teszünk, mondunk vagy gondolunk, benyomásokat hagy bennünk és a világban. Ezek a benyomások késõbb visszatérnek hozzánk. A negatív benyomások szenvedésként vagy kellemetlen szituációként jelennek meg, hacsak nem használunk meditációs "technikákat", amelyek eltávolítják õket.
Végül rájövünk, hogy nincs is más lehetõség, mint használni a tanításokat. A megvilágosodás a legmagasabb szintu öröm. Nincs semmi kielégítõbb vagy teljesebb, mint minden dolog, minden idõ, minden lény és minden irány egységének állapota. Hogyan is lehetnénk mások hasznára, ha magunk is zavarodottak vagyunk és szenvedünk?
Tehát ezen négy tényezõ megértése adja a buddhista gyakorlat és meditáció alapját. Ha viszont ragaszkodunk a hétköznapi értékekhez, nem tudjuk elkerülni a szenvedést. Ha továbbra is úgy gondolkodunk, hogy "Én vagyok a testem", vagy "Ezek a dolgok az enyémek", akkor az öregség, betegség, halál és a veszteség érzése rendkívül kellemetlen lesz számunkra. Senki nem kerülheti el a fájdalmat azt mondva, hogy "Ez a megvilágosodás dolog nekem túl komplikált", mert ha egyszer megszülettünk, meg is fogunk halni. Az életben nem lehet nagyobb cél, mint megtalálni azokat az el nem múló értékeket, amelyekkel legyõzhetjük a szenvedést és a halált. A megvilágosodás jelentõsége és haszna épp ezért felbecsülhetetlen saját magunk és mindenki más számára.

